Nem kétséges, hogy a Squeezebox által „kirobbantott” forradalom a multiroom zenelejátszó rendszerek terén még javában tombol. Újabb és újabb neves vagy épp kevésbé ismert márkák versengenek a vásárlók kegyeiért, arra biztatva őket, hogy az ő megoldásukat választva oldják meg kényelmesen vagy éppen kiemelkedő hangminőséggel (egyszerre a kettő ritkán jön össze) a lakás helyiségeinek zenével való kiszolgálását.

A hálózati zenelejátszókra azért van szükségünk, mert manapság már nem csak egy adott szobában szeretnénk zenét hallgatni, sőt, a zenét is egészen máshogy és más forrásból hallgatjuk, mint pár évvel ezelőtt. Ideális esetben – szerintünk – zenegyűjteményünk az otthoni NAS-on van tárolva, biztonságosan (pl. RAID1, RAID5, stb.), lehetőleg veszteségmentesen tömörített (pl. FLAC), legalább CD-minőséget biztosító módon, ha nagyon vájt fülűek vagyunk, akkor 24-bites felbontásban vagy akár DSD formátumban. A NAS-ról egyszerre több eszközünk (számítógép, mobiltelefon, médialejátszó, okostévé, stb.) is elérhet bármilyen fájlt, akár otthoni hálózatunkon, akár az interneten keresztül is. A konyhában egy asztali lejátszó (pl. REVO SuperConnect), a nappaliban akár a házimozi erősítő (pl. bármelyik Denon AVR manapság) vagy a médialejátszónk (pl. Popcorn Hour A-500 Pro), a gyerekszobában egy erőteljes Sonos Play:3, a fürdőszobában pedig egy akár akkumulátorral is működő, így mondjuk a teraszra is bármikor kivihető HEOS 1 kiválóan elláthatja feladatát, azaz a NAS-on tárolt zenéket, az internet valamennyi webrádióját, a Spotify-t vagy épp a még jobb minőségben szóló Tidal-t, de akár a vendégeink mobiltelefonjain lévő zeneszámokat is (utóbbiakat pl. Bluetooth-on keresztül) lejátszhatjuk velük.

Ha visszatekintünk a hálózati zenelejátszók immár sok éves történelmére, minden az amerikai Slimdevices Squeezebox-szal kezdődött (amely 3. generációja később Logitech Squeezebox Classic néven volt még egy ideig kapható, amikor a japán számítógépkiegészítő-gyártó felvásárolta a termékcsaládot). A Squeezebox Transporter talán a legismertebb első professzionális (kinézetre és hangminőségre is) hálózati zenelejátszó volt (pl. XLR-kimenetekkel is rendelkezett), jóval megelőzve korát. A Logitech-es idők alatt még született pár remek lejátszó a Squeezebox családban (Duet, Touch illetve Boom és Radio, amelyekben már saját hangszóró is volt), de az immár japán tulajdonos – akinek korábban max. aktív hangszóró kapcsán volt köze a zenéhez – vélhetően nem volt elég türelmes, hogy megvárja, amíg a hálózati zenelejátszás hétköznapi igénnyé fejlődik, az alacsony profit miatt leépítette a termékcsaládot. Ennek ellenére nagyon sokan – így ezen cikk írója is – a mai napig használnak odahaza egy vagy több Squeezebox lejátszót, mivel hangminőségben a mai konkurensek ritkán képesek felvenni velük a versenyt.

A legtöbb Squeezebox modell mai szóhasználattal élve egy streamer volt, azaz wifi- és/vagy ethernet-hálózaton keresztül érte el zenefájljainkat (ráadásul egy saját szerverszoftvert is igényelt a számítógépre vagy NAS-ra), azokat feldolgozta, analóggá alakította, és elsősorban analóg formában küldte tovább meglévő erősítőnkre. Viszont a digitál-analóg konverziót minőségi DAC-ok végezték (sőt végzik általában a mai napig is hibátlanul), a Classic-ban egy Burr-Brown PCM1748E, a Transporterben egy AKM AKM4396, a Duet csomagban a vevő Receiver egy Wolfson WM8501 (a Controller részében amely fejhallgatót is meg tudott hajtani egy Wolfson WM8750), a Touch-ban egy AKM4420, a sztereó hangszórópárral szerelt Boom-ban egy Texas Instruments TAS3204 és a Radio-ban egy Texas Instruments TLV320AIC3104. (További adatok a Squeezebox-család modelljeiről ITT!) A 24-bites fájlok lejátszása sem okozott gondot már 2005-ben sem a Squeezebox-oknak, igaz, csak 96 KHz-ig működtek a DAC-ok, így pl. a 192 kHz-es mintavételezéssel készült zenefájlokat a szerver szoftver számolta át 96 kHz-esre, hogy lejátszhatóak legyenek.

A fentiek után ha szétnézünk manapság, hogy a Squeezebox-ok néhai árkategóriáján belül milyen eszközökkel tudnánk kiépíteni egy multiroom zenelejátszó-rendszert, azt láthatjuk, hogy kb. semmilyen ismert márka sem kínál hasonló eszközöket. A legtöbb hálózati zenelejátszó hangszórót is tartalmaz, és bár ezek bizonyosan megfelelőek egy házibulihoz vagy kerti sütögetéshez, nem ezeken lehet minőségi zenét hallgatni. A manapság legismertebb gyártók, mint a Sonos, a Denon HEOS vagy épp a REVO nem is említenek olyan adatokat a termékleírásaikban, mint pl. a felhasznált DAC chip típusa. Ez nem véletlen, hiszen ezen lejátszókban nem az ismert audiophile gyártók termékeire bízták a digitális adatok analóg jellé való átalakítását. Másrészről, a hangszóróval is felszerelt modelleknél nem is lenne sok haszna egy drága DAC-nak, a hangszóró és a készülékház – már csak mérete miatt sem – nem high-end hangfalakkal fog versenyezni. Egy erősítőre köthető, vagy saját erősítővel rendelkező lejátszónál azonban – amilyen a Sonos Connect, Connect:Amp vagy épp a Denon HEOS Link, HEOS Amp páros – már jogos elvárás, hogy legalább egy prémiumkategóriás DAC szolgáltassa az analóg hangkimenetet. Ezzel szemben a Sonos-ok még 24-bites zenefájlokat sem játszanak le!

Címkék:   iEAST   REVO   Sonos   Squeezebox   Denon   HEOS   Google Chromecast Audio   AudioCast   SoundStream   Stream Pro   StreamAmp AM160   AMP-i50