Manapság egy jobb médialejászó már nem sokat ér Blu-ray lejátszás nélkül. Azt eldönteni, hogy egy készülék BD korongokat képes-e lejátszani, vagy sem, nem nehéz. Ha van benne Blu-ray olvasó, vagy telepíthető bele (kapcsolható hozzá) ilyen utólag akkor fel van rá készítve. A hálózatos lejátszás korában azonban talán fontosabb azt vizsgálni, hogy merevlemezről, hálózati forrásból hogyan indítható egy felmásolt DB mozi.

A Blu-ray filmek BDMV nevű mappájában egy STREAM elnevezésű könyvtár tartalmazza az .m2ts kiterjesztésű fájlokat. Ezen fájlok szinte minden mai fullHD-s lejátszón élvezhetőek. Mivel az m2ts egy konténer formátum, benne a videósáv mellett (ami általában H.264 kódolású és 1920×1080 pixel felbontású) több hangsáv és felirat is elhelyezhető. A feliratok általában grafikusak, azaz nem szöveg alapúak, hasonlóan a DVD korongoknál megismertekhez. A mai készülékek gond nélkül tudnak lejátszás közben váltani a különböző hangok és feliratok között, és akár a HD-felbontású, esetenként 7.1-csatornás DTS és Dolby hangformátumokat is képesek kiküldeni érintetlenül a házimozierősítőnek HDMI1.3/1.4 csatlakozójukon keresztül.

Egy Blu-ray lemezen általában azonban nem csak maga a film található meg, hanem számos extra (előzetes, így készült, kimaradt részletek, stb.) filmecske, illetve látványos képernyőmenü, esetenként – főleg a gyermekfilmek korongjain – egyszerűbb játékok is helyet kaptak a lemezen. Ha megnyitunk tehát egy BD lemezről származó STREAM mappát, számos m2ts fájlt találhatunk benne. Legtöbb esetben nem nehéz kitalálni, melyik maga a mozi, hiszen a hossza (átlag 1 óra 20–30 perc) miatt ez jelentősen nagyobb fájl, mint a többi. Sok lejátszó, amely nem képes teljes értékűen (értsd: menüvel, extrákkal együtt, mint egy asztali Blu-ray lejátszó) BD-t lejátszani ezért un. „lite” (könnyített, egyszerű) módban úgy működik, hogy ha a felhasználó a BDMV mappára kattint, vagy egy BD iso fájlt indít, akkor azon belül a STREAM mappa legnagyobb méretű m2ts fájlját kezdi játszani. Ennek a megoldásnak a rögtön szembetűnő hátrányai a következőek:

• nem mindig a legnagyobb fájl a fő film, előfordul, hogy kétféle változat is van egy lemezen, és mondjuk a magyar hangot csak a rövidebb tartalmazza, vagy a rövidebb maga a végső film;
• nem tudunk megnézni semmilyen extra tartalmat sem, pedig hát azok is egyébként kompatibilis m2ts formátumban találhatóak;
• egyre több BD kiadvány jelenik meg úgy (pld. Walt Disney „Fel!”), hogy a film sok tucat apró m2ts-re van szétdarabolva, ráadásul még ezek ABC szerinti sorrendje is más, mint a végső lejátszási sorrend – ilyenkor lejátszónkon csak a leghosszab jelenetetet tudjuk megnézni, vagy éppen a leghosszabb extrát.

Egy kicsit tovább ment pár gyártó ezen a téren, és egy fokkal jobb megoldást talált ki. A manapság kapható Dune HD, Popcorn Hour és Mede8er lejátszók képesek kiolvasni a BDMV/PLAYLIST mappából az m2ts fájlok lejátszási sorrendjét, és nem okoz már nekik gondot az akár több száz apró fájlra szétdarabolt (branched) film lejátszása sem. Természetesen a CD lemez gyári grafikus menüje továbbra sem érhető el, de lejátszás közben egy egyszerűbb képernyőmenüből váltható a hangsáv és a felirat, illetve akár a fejezetek között is ugorhatunk tetszés szerint, de akár a címek (TITLE) között is válthatunk, azaz hozzáférhetünk a lemez extráihoz is!

Némely BD menü komoly művészeti alkotásnak is elmegy...

Nem kérdés, hogy az ideális megoldás a teljes Blu-ray támogatás merevlemezről is, legyen szó a BDMV könyvtárszerkezetről, vagy BD ISO képfájlról. Ehhez azonban teljes BD licensszel rendelkező processzorra alapuló hardverre van szükség, ami jelentősen drágább a BD Lite-ot tudó olcsóbb megoldásoktól, de a legnagyobb hátrányuk 2012 áprilisa óta a CINAVIA másolásvédelem. Cserébe azonban pontosan úgy viselkedik akár a NAS-ról játszott BD mozi is, mint ha az eredeti Blu-ray lemez egy lejátszóban lenne. Akár a filmkiadó weboldalára is csatlakozhatunk (BD-Live tartalmak), ahonnan a korong plusz infókat, mozielőzeteseket, stb. képes letölteni a lejátszó flash memóriájába. Sőt, egészen pontosan még jobban is járunk ha nem az optikai hordozóról mozizunk (ez igaz persze a BD Lite lejátszásra is), hiszen:

• nem öregszik a lézer olvasófej a BD-meghajtóban;
• nincs zaj, ami a lemez forgásából, az olvasó fej mozgásából adódik, és esetenként akár zavaró is lehet;
• gyorsabb a lejátszás, mint optikai korong esetén, hiszen a merevlemezről még hálózaton keresztül is gyorsabban olvashatóak ki az adatok;
• nincs akadozás, kockésodás, mint pld. egy karcos lemez esetében;
• egy nagyobb RAID tömbön akár több száz teljes BD film is tárolható eredeti minőségben, és keresgélés, lemezcsere nélkül bármikor bármelyik indítható, és leállítható;
• nem karcoljuk össze értékes lemezeinket, főleg ha gyermekünk számára is elérhetővé akarjuk tenni BD filmjeinket;
• ha éppen kölcsönadtuk a lemezt, akkor is megnézhetjük a winchesterről, egyidőben akár több lejátszón is ugyanazt a filmet akár.

A BD Lite lejátszás működik 3D-s lemezek esetében is, természetesen. A film élvezetében egyetlen hátránya a licenszes változathoz képest, hogy a sok apró m2ts fájlra darabolt moziknál előfordulhat, hogy két ilyen fájl közötti váltáskor egy pillanatnyi megakadást vagy inkább csak zökkenést tapasztalhatunk. Ez ellen gőzerővel dolgoznak a médialejátszók gyártói, és mára már csak nagyon elvétve találkozhatunk ezzel a gonddal.

Címkék:   Blu-ray   lejátszás   BD Lite