Ebben a cikkben szeretnénk segítséget nyújtani hálózati médialejátszó kiválasztásához, ami garantáltan jól működik egy Synology NAS-sal.

A hálózati médialejátszó ethernet vagy wifi-kapcsolaton keresztül csatlakozik az otthoni számítógép-hálózatunkhoz, amelyen megtalálja a NAS-t is. A kommunikáció különböző protokollokon történhet, így nem mindegy az sem, hogy mit támogat a lejátszó ezek közül (NFS, SMB, AFP, DLNA, esetleg FTP). A zenelejátszók csak zenéket, illetve DAB, FM és internetes rádióadásokat szólaltatnak meg (esetleg Bluetooth streameket), így alapvetően csak hangkimenet van rajtuk, bár létezik HDMI-s is, amely pl. képeket is lejátszik a TV-n, akár zenei aláfestéssel, vagy kompozit videókimenetes, amely iPhone dokkolóként a telefon videójelét is tovább tudja küldeni.

Wifi/ethernet-hálózat

Manapság, amikor szinte már csak fullHD (1920x1080 pixel) vagy még nagyobb felbontású tévéket tolnak az arcunkba a reklámok, nehéz nem HD-s felbontású lejátszót találni, de már csak az elérhető tartalmak miatt mi is csak fullHD-s vagy – ha majd lesznek kiforrottan ilyenek – 4K-képes hálózati lejátszókat javasolnánk.
Amit fontos tudnunk: wifi-n keresztül a mostani lejátszókkal NEM lehetséges 720p-nél nagyobb felbontású filmfájlokat lejátszani, de már a jobb minőségű (érts: kevésbé tömörített) 720-as anyagok nagyobb része is olyan bitsebességű, amely nem vihető át stabilan vezeték nélkül. Azon lejátszók, amelyek nem USB-s wifi-adapterrel, hanem belső kártyával tudnak csatlakozni a vezeték nélküli hálózatunkhoz kicsit gyorsabbak lehetnek, mint USB-n kommunikáló társaik, de ők is csak 40-45 Mbites bitsebességig működhetnek, amit ráadásul jelentősen csökkenthet az adott pontban a wifi hálónk térereje, a hálózatra csatlakozott egyéb eszközeink adatforgalma, sebessége (egy 802.11n-es hálózat pl. g-s sebességre kapcsol vissza, ha akár egyetlen 802.11g-s eszköz is csatlakozott hozzá), de akár a szomszéd hálózatok jelenléte, vagy más rádiófrekvenciás jel.
Tehát ha nem csak zenehallgatásra (bár HD-s zenefájloknál már ott is lehet gond) használjuk a médialejátszónkat, hanem HD-s filmlejátszásra, csak ethernet csatlakozón keresztüli kapcsolatra tervezzünk. Ha 3D-s Blu-ray (tehát nem side-by-side vagy top-bottom, azaz felezett felbontású) filmeket is fogunk lejátszani, akkor gigabites ethernetet kell kezelnie a lejátszónak, a 2D-s Blu-ray-ekhez azonban elegendő a 10/100-as hálózat is.

Hálózati protokollok

A hálózati kapcsolat sebességén múlik, hogy akadozás mentesen élvezhetjük-e a legnagyobb bitsebességű filmeket is, és ezt nem csak az ethernet elméleti sebessége határozza meg. A hálózaton valamilyen „nyelven” (protokollon) kommunikálnak eszközeink. Mindegyik az „anyanyelvén” beszél a legkönnyebben, azaz a leggyorsabban, legkevesebb erőforrást (processzoridőt) igénylő módon. A Synology-nk linux alapú. A linux operációs rendszer NFS-protokollt használ a hálózati kommunikációhoz. Természetesen, a NAS-unk képes többek között a Windows-os Samba (SMB) és a Mac-es AFP „nyelvet” is beszélni, de ezen három közül az NFS-en keresztüli kommunikáció jelenti számára a legkisebb erőfeszítést.
Jó hír azonban, hogy a legtöbb sikeres és elterjedt médialejátszó is linuxot futtat, így azokon is az NFS az ideális protokoll. Érdemes tehát vásárlás előtt megtudni, hogy a lejátszó tud-e NFS-en csatlakozni a NAS-hoz, amely kapcsolathoz a DSM-en szükséges beállításokról EZEN terméktámogatási cikkünkben írtunk.
Van néhány médialejátszó, amely annak ellenére, hogy linuxos, a Windows-os SMB-n is ugyanolyan sebességre képes, mint NFS-en (én kettő ilyet ismerek: Popcorn Hour és Dune HD). Ebből mi NAS-felhasználók max. annyit profitálhatunk, hogy ha néha nem csak a NAS-ról, de Windows vagy Mac OS X rendszer futtató számítógépünkről is szeretnénk lejátszani, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy a legkomolyabb Blu-ray lemez is hibátlanul működni fog.

A hálózati kapcsolathoz hasonlóan hangsúlyos kérdés az, hogy milyen formátumot tudjon lejátszani a lejátszónk. Manapság már nem csak a médialejátszókra specializálódott cégek termékei képesek médiafájlok akár hálózaton keresztüli lejátszásra, hanem a nagy szórakoztató elektronikai márkák asztali Blu-ray lejátszóni is találunk USB és ethernet csatlakozót, nem is beszélve az okostévékről, amelyek beépített lejátszó elektronikát tartalmaznak. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy egy Blu-ray lemezjátszó – amely ethernetes médialejátszó is (a gyártó állítása szerint) – ideális választás, hiszen nem csak fájlokat, de gyári/írott CD/DVD/Blu-ray korongokat is lejátszik. Vagy ha erre nincs szükségünk, akkor ott az okostévénkbe épített lejátszó, nekünk már nem kell külön médialejátszóra költeni. Mi azonban sajnos egyik állítással sem értenénk egyet...

Lejátszás asztali Blu-ray lejátszókkal

Kétségtelen, hogy néhány százezer forintért kimagasló kép- és hangminőségű Blu-ray lejátszókat is vehetünk neves gyártóktól (Marantz, Oppo, DENON), de akár a milliós ársávban is találunk modelleket. Ezek között több is hálózati lejátszásra képes. Két fő probléma van azonban velük:

1. Mivel gyári Blu-ray optikai lemezt le kell tudni játszaniuk (menüvel együtt természetesen), így 2012. márciusa óta kötelezően kell, hogy tartalmazzák a CINAVIAmásolásvédelmi rendszer detektálásának képességét. Ez viszont a médiafájlokra is érvényes! Mivel mostanra a kereskedelmi forgalomba került lemezek jelentősebb része hordozza ezt a védelmet, az ilyen korongokról rippelt BD ISO-k, MKV-k, AVI-k, de akár MP3 zenefájlok sem játszhatóak le ezeken a lejátszókon.
2. Hálózaton keresztül általában csak DLNA-n képesek csatlakozni a Synology-hoz. Bár a Synology médiaszerver DLNA-kompatibilis, de ez a szabvány gyakorlatilag csak egyetlen fájl folyamatos streamelését teszi lehetővé (bár a DLNA 1.5-től kiegészítették ezt külső feliratfájlok kezelésével is), így sem DVD, sem Blu-ray ISO fájlokat nem játszhatunk le DLNA-n keresztül, ahhoz NFS vagy SMB kellene.

Így hagyományos asztali lejátszókat vagy 2012. márciusa óta készült (BD-licenszt ezen dátum után kapott) Blu-ray korongokat, fájlokat menüvel együtt lejátszó médialejátszókat csak azok számára javaslunk, akik gyári optikai Blu-ray lemezekről szeretnének lejátszani a filmeket. Ezt viszont nem tartjuk praktikus, modern és kényelmes dolognak. Nem arról akarunk bárkit is lebeszélni, hogy ne vásároljon eredeti BD-lemezeket, de ha van már NAS-unk, akkor ilyen esetben is érdemes bemásolni annak tartalmát mondjuk egy ISO fájlba, a NAS-ra. Ettől fogva nem kell attól félnünk, hogy használat során megsérül a drága eredeti, (CINAVIA védelmet nem tartalmazó) médialejátszót használva nem kell percekig keresgélni a polcon, majd megvárni, amíg betölt a lemez a lejátszón, nem kell végignézni a „kötelező” reklámokat, figyelmeztetéseket, mire a filmet el tudnánk indítani.

 

Dune HD Duo 4K – teljes menüs Blu-ray lejátszás CINAVIA védelem nélkül, ESS Sabre 32-bites referencia DAC

 

Lejátszás médialejátszókkal

A fentiek alapján valószínűleg egyértelmű, hogy mi ezen megoldás pártján állunk, ha házi mozizásról, zenehallgatásról van szó. Napjaink médialejátszói film-, zene- és fotólejátszásra is képesek. Ha csak a zenehallgatás a cél, vélhetően jobban járunk egy speciális hálózati zenelejátszóval, mivel annak szolgáltatásai, kezelhetősége, hangáramkörei kifejezetten a zenéhez vannak igazítva. De a jobb médialejátszóknál is egyre több figyelmet fordítanak a zenefájlok megszólaltatására, a zenelejátszó funkciók fejlesztésére.

A zenéinket valószínűleg sosem a TV-n szeretnénk hallgatni, inkább erősítőn, aktív hangfalon. Így kívánatos lenne, hogy a TV bekapcsolása nélkül, a lejátszó kijelzőjén, vagy egy mobilos alkalmazás segítségével tudnánk böngészni zenéink között, illetve vezérelni a lejátszást. Mostanában – amikor majd' minden háztartásban vannak már okostelefonok, tabletek – főleg az utóbbi tendencia figyelhető meg: a legjobb lejátszók gyártói mobil appokat kínálnak a távirányításhoz, a filmek és zenék látványos megjelenítéséhez (jukebox), a lejátszás indításához:

 

 

Nem ritkaság az sem, hogy egy hálózati médialejátszó vagy zenelejátszó AirPlay vagy DLNA Media Renderer funkcióval is el van látva. Nekünk, mint Synology-tulajdonosoknak bármelyik elegendő ahhoz, hogy az Audio Station-ből (vagy mobilos változatából, a DS audio-ból) vezérelhessük a készüléket TV nélkül:

 

 

A médialejátszók esetében kulcskérdés a kép- és a hangminőség. A képminőség tekintetében hatalmas eltérések lehetnek az egyes médialejátszók között. A különbség alapvetően a felhasznált médiaprocesszortól függ, itt ugyanis - a számítógépekkel ellentétben – a processzor egyben a grafikai „kártya” is, ő végzi a tömörített képformátumok dekódolását, de a videókimenet vezérlését is. A médialejátszó piacon 2014. végén a két uralkodó processzorgyártó az amerikai Sigma Designs (ők immár 2005 óta) és a tajvani Realtek (kb. 4 éve léptek erre a területre). Napjaink népszerűbb médialejátszóinak legalább 90%-ába ők ketten szállítják a processzort a gyártók számára. Általánosságban elmondható, hogy a Sigma-s lejátszók jobb kép- és hangminőséget nyújtanak, a Realtek-alapúak viszont olcsóbbak és gyorsabb a kezelésük, fürgébbek a lejátszási funkciók (gyors keresés, ugrás, hangsávváltás, stb.). Rajtuk kívül még több kisebb-nagyobb médiaprocesszor-gyártó termékével is készül lejátszó, bár nem biztos, hogy érdemes azok közül választani... Ha azt látjuk, hogy egy médialejátszónak nevezett eszközben mondjuk Intel processzor, és integrált videókártya van, biztosak lehetünk benne, hogy gyakorlatilag egy számítógép-alaplapról van szó, amin valamilyen (jó esetben egyedi) lejátszó program fut. Ezzel a fő probléma a képminőség: egy átlagos videókártya (főleg az alaplapra integrált változatok) a számítógépünkkel felveheti a versenyt, de a jobb médiaprocesszorok által nyújtott képminőségtől nagyon távol lesz. Az elmúlt 1–2 évben tovább fejlődött a médialejátszók képi teljesítménye. Egyrészt megjelentek a Blu-ray 3D lejátszásra (értsd: szemenként egy-egy fullHD képkockát tartalmazó filmfájl, nem felezett felbontású side-by-side vagy top-bottom 3D) képes modellek (mind a Sigma Designs, mind a Realtek már több ilyen chipet is készített), másrészt különböző képjavító technológiák is megtalálhatóak már egy-egy jobb lejátszóban, mint pl. a Sigma Designs által birtokolt VXP a Popcorn Hour A-400/410 típusokban (AV-Online.hu teszt).

A hangminőség alapvetően nem kapott még olyan fontos szerepet a médialejátszók fejlesztésekor, mint a kép minősége. Ennek fő oka, hogy a legtöbb felhasználó házimozi-erősítővel, nem sztereó, de 5.1, 7.1, stb. többcsatornás módban szólaltatja meg a filmeket, így a zenéhez sem vásárol egy külön másik erősítőt. A többcsatornás házimozi-erősítők azonban digitálisan is képesek fogadni a hangot, és a bennük lévő digitál-analóg átalakítót (DAC) felelősség legnagyobb százalékban a hang tisztaságáért. A lejátszók gyártói így általában megelégednek azzal, hogy lejátszóik optikai-, koax- vagy éppen HDMI-kimeneteiken keresztül továbbküldjék a zenei formátumokat, és abból majd lesz olyan hang, amilyet a tulajdonos erősítője és hangfalai elő tudnak állítani – ők maguk sokat nem erőlködnek a hangminőség érdekében, bár a digitális kimenetek között is hatalmas különbségek lehetnek ám. 2014. elején került a boltokba a Popcorn Hour A-410 médialejátszó, amely kategóriájában először tartalmaz prémium minőségű sztereó DAC-ot. Ezért azok lesznek igazán hálásak, akik elsősorban zenét hallgatnak (analóg erősítőjükön), de néha egy-egy filmet is megnéznének, amiért nem szívesen vásárolnának külön készüléket.

Ha a legvájtfülűbb (high-end) zenehallgatással kapcsolatosan beszélünk a Synology-ról – hiszen milliós árú hálózati lejátszók is kaphatóak –, említést érdemel, hogy mint minden más készülékről, a NAS-ról és átkerülhetnek nem kívánatos zajok a lejátszóba, DAC-ba. Ha etherneten keresztül játszunk le, nem is feltétlenül csak a NAS-unk, de hálózatunk valamennyi switch-e, a router és a kábelek is mind-mind zajforrások. Hiába digitális az adatforgalom (hiszen fájlok továbbítódnak a NAS-ról a lejátszóra, amelyekbe útközben nem kerül bele hibás adat), ha a kábeleken keresztül az erősítőnk, lejátszónk áramkörei különböző zajokat vesznek fel, ezután már nem garantált a hibátlan hangzás. Ilyen esetben azt javasoljuk, hogy ha csak zenét játszunk le, akkor húzzuk ki a lejátszóból az ethernet kábelt, és az wifin keresztül csatlakozzon közvetve (pl. a routeren keresztül) a NAS-hoz. Ekkor max. a lejátszó wifi-kártyája, wifi-adaptere termel nem kívánatos zajt, ki lesz küszöbölve a router, switch, stb. zaja. Jelentősen jobb hangot kaphatunk egy egyszerűbb lejátszóval is ilyen módon, miközben még a veszteségmentesen tömörített, akár 24-bites FLAC fájlok átviteléhez is elegendő egy átlagos 300 Mbit sebességű vezeték nélküli hálózat.

Mivel NAS-t használunk a médiafájlok tárolására, ha egy módunk van rá, érdemes megoldani hogy közvetlenül innen is lehessen lejátszani a filmeket a médialejátszóval. Ehhez hálózati lejátszóra van szükségünk (egy ideje már szinte csak ilyenek vannak a boltokban), és persze a lejátszót is etherneten kell csatlakoztatni a hálózatunkhoz, nem csak a NAS-t. Bár a wifi elég a zenéhez, fotókhoz, HD-és és főleg fullHD-s tartalmak a legjobb térerő mellett sem lesznek lejátszhatóak vezeték nélkül. Bár azokon a lejátszókon gyorsabb a wifi, ahol ez nem USB-s wifi-adapterel, hanem belső kártyával van megoldva, nagyobb bitsebességű és főleg Blu-ray filmek már rajtuk sem játszható le akadozás nélkül, csak etherneten. A „hiedelmekkel” ellentétben, valamennyi 2D-s Blu-ray film lejátszásához elegendő a 100 Mbites hálózat (NFS-en bizonyosan), gigabitre csak a 3D BD és 4K filmekhez lesz szükségünk. A fentiek alapján, ha meg tudjuk oldani a NAS-ról való lejátszást, sok médialejátszó-gyártónál találunk olyan modelleket, amelyek olcsóbbak amiatt, hogy nem lehet beléjük merevlemezt telepíteni, csak hálózati és USB-s csatlakozójuk van. Belső HDD-t fogadó típusokból létezik csak 2,5"-es laptop lemezt, csak 3,5"-es normál lemezt, vagy mindkettőt kezelő lejátszó is. Ilyenekre csak akkor költsünk többet, ha időnként magunkkal vinnénk valahová a lejátszót is, és nem külső lemezen akarjuk a médiafájlokat szállítani vele együtt, hanem inkább benne. Ha nincs szükség odahaza a belső lemezre a NAS miatt, vegyük ki azt, ne termeljen felesleges hőt, zajt, ne fogyasszon áramot!

Az általunk jelenleg javasolt és Synology-val évek óta tesztelt, Magyarországon kapható médialejátszó márkák:

• Popcorn Hour: Sigma Designs processzorok, akár 4K/30 fps lejátszással (HDR10 támogatás nélkül). Beépített jukebox szkenner (filmes, zenei, fotós), ingyenes mobilos jukeboxos távvezérlő app tabletekre és nagyobb felbontású telefonokra (iOS és Android), 3rd-party jukeboxos távvezérlő appok okostelefonokra. VXP-képjavítás, Blu-ray 3D ISO fájlok és mappák lejátszása. Az A-410/A-500-as modell minőségi 24-bites ESS Sabre sztereó DAC-ot tartalmaz, az A-500 Pro 32-bites referemcia kategóriájú ESS DAC-kal van felszerelve. Feliratfájlokat keres és letölt maga az internetről. A Synology Audio Station-ön keresztül DLNA Media Renderer módban.
• Dune HD: Sigma Designs processzorok (2018 tavaszától Realtek is HDMI2.0 és HDR10 támogatással!). Beépített filmes jukebox, Blu-ray ISO és mappa lejátszása menüvel együtt! Viszonylag puritán zenelejátszó funkciók, de jó minőségű analóg és digitális hangkimenetek, 2018 elején a csúcsmodellben (Duo 4K) referencia ESS sztereó DAC. Egyes modelleken VFD-kijelző is található, amelyek elegendőek a TV-nélküli zenelejátszáshoz, böngészéshez. Bizonyos típusokban Z-Wave vezérlőkártya van beépítve, így okosotthon központjaként is használhatóak (ingyenes szoftver letölthető a Dune Store-ból). A Synology Audio Station vezérli, mert jelenleg Airplay, hamarosan DLNA kliens is megtalálható a lejátszók szoftverében.
• Mede8er: Realtek RDT1186 processzor. 2014-ben az egyetlen RTD1186-alapú lejátszó, amely valódi 23,976 Hz-es videókimenetre is képes a 24/50/60 Hz mellett. Beépített jukebox szkenner (filmes és zenei), fizetős mobilos jukeboxos távvezérlő app tabletekre és telefonokra is (iOS és Android), 3rd-party jukeboxos (fizetős) távvezérlő appok is elérhetőek. Blu-ray 3D ISO fájlok és mappák lejátszása. Feliratfájlokat keres és letölt maga az internetről. A Synology Audio Station tökéletsen kezeli, mint DLNA Media Renderer eszközt. 2018-ban várhatóak 4K-képes modellek.
• HiMedia: A Dolby és a Huawei által közösen fejlesztett, hardveres képjavítással, HDMI2.0 (4K/60 ps) és HDR10 támogatással (Dolby Vision előkészítéssel) bíró HiSilicon Hi3798C V200 processzorra épített Android-os (2018 elején Android 7) box, amely teljes értékű asztali számítógépként is használható (Google Play Store-ból tetszés szerinti programok telepíthetőek). Mindemellett az előre telepített saját médialejátszó alkalmazása tökéletesen játszik bármilyen ismert médiafájlt, Blu-ray-t menüvel együtt! HDMI-n bármely hangformátumot hibátlanul küldi tovább, legyen szó akár Dolby Atmos-ról vagy DST:X-ről is akár. Akár a népszerű KODI médialejátszó programot is használhatjuk rajta, de akár játékkonzolként is működhet, mint egy Androidos tablet, de USB-s egeret, játékvezérlőt is kezel. Azoknak javasoljuk, akiknek egyrészt fontos a HDR10 megjelenítése, másrészt a lejátszót szívesen használnák akár internetezésre, e-mailezésre, vagy játékra is. Bár képminősége (leszámítva persze a HDR10 módot) kicsit elmarad a Sigma Designs VXP-s médiaprocesszorok minőségétől, magasan jobb mint az Androidos tabletek, telefonok HDMI-kimenetének minősége, hála a kifejezetten médialejátszásra fejlesztett processzorának. A gyártó egyike azon kevés kínai gyártónak, akik nagyon komolyan veszik a szoftveres támogatás is, rendszeresen frissül a firmware (beleértve az Android operációs rendszert is). Saját filmes jukebox-szal is rendelkezik, bár 2018 elején ez még elég sok fejlesztést igényel a pontos találatok érdekében.

Lejátszás hálózati zenelejátszókkal

Ha megtehetjük, hogy zenehallgatásra és mozizáshoz külön lejátszókat használunk, vagy csak a zene érdekel, ráadásul a lakás több helyiségében is, akkor hálózati zenelejátszóra van szükségünk. Ezek mind képesek DLNA-szerverről (a Synology-ban ilyen a Médiaszerver csomag) lejátszani – sőt, általában csak DLNA-n képesek erre. A DSM-ben a Médiaszerver a telepítésekor létrehozott music nevű megosztást indexeli zenefájlok után keresve. Természetesen, tetszés szerint hozzáadhatunk a DLNA-szerverünk által menedzselt megosztásokhoz bármilyen más megosztást is a NAS köteteiről vagy akár egy külső (USB, eSATA) háttértárat is. Ha a Médiaszerver által indexelt („figyelt”) megosztásokba új zenefájlok kerülnek, azok ID-TAG infóit kiolvassa a szerverünk, és saját adatbázisához hozzáadja a talált zeneszám adatait (előadó, album címe, zeneszám címe, műfaj, stb.). Ha a DLNA-klienssel – jelen esetben a zenelejátszóval, de ilyen egy okostévé médialejátszója is – csatlakozunk a Synology DLNA-szerveréhez, nem mappákat látunk, hanem a Médiaszerver által generált menüt, amely bizonyos paraméterei testre szabhatóak az alkalmazás beállításainál. Beállíthatjuk akár azt is, hogy ha a lejátszónk nem képes pl. FLAC formátum lejátszására, akkor az ilyen fájlokat a Synology automatikusan (lejátszás közben) transzkódolja a zenelejátszó által már megszólaltatható (pl. MP3, WAV) fájlforátumokra.

A DLNA-szerverek alapvetően előadó, album, évszám, műfaj és jó esetben mappa szerint rendezve kínálják az indexelt zenefájlokat a lejátszóink számára. Ezeken a lépcsőkön keresztül választható ki a hallgatni kívánt zenefájl, de ha a zenelejátszónk – ahogy fentebb már említettük – AirPlay vagy DLNA Media Renderer klienst is tartalmaz, akkor az Audio Station és a DS audio alkalmazásainkban kiválasztható mint a lejátszás céleszköze, és ezeken keresztül vezérelhető.

Általunk javasolt, ismert és Synology-val tesztelt, ideahaza is forgalmazott zenelejátszó márkák:

• iEast: Fiatal kínai márka egy régi és nagy gyártótól, kimagasló ár/érték aránnyal. 2018 elején 5 különféle modell kapható, már13 900 Ft-tól. Minden modellben minőségi DAC (pl. Wolfson, ESS Sabre) található, a legkisebb készüléken (AudioCast M5) kívül a wifi mellett ethernet-csatlakozó is segít a hálózatba illesztéshez. AirPlay- és DLNA-kompatibilitás, saját szoftver Androidra és iOS-re, amely segítségével pl. a Spotify és a Tidal is elérhető. Akár 24-bites FLAC fájlok is lejátszhatóak (bár 16-bitra számolja vissza ezeket az elektronika a DAC-ra küldés előtt), több lejátszó szinkronba is kapcsolható, hogy minden helyiségben ugyanaz a zene szóljon. Hangszórót nem, de erősítőt tartalmazó modellek kaphatóak, akár gipszkarton falba építhető is.
• REVO: Valamennyi modell DLNA-n képes akár FLAC-ot is lejátszani a NAS-ról (24-bit/96 kHz-ig), de emellett FM- és DAB/DAB+ rádiók is, nem csak az internetes adókat tudjuk tehát hallgatni rádió módban. Minden modellre Bluetooth-on keresztül mobilról is lehet zenét streamelni, ráadásul a CD-minőséget biztosító aptX™ kódolással is! A legújabb típus, a REVO SuperConnect új mércét állított fel a dizájn és a hangminőség terén is árkategóriájában. Minden 2018 elején aktuális modell DLNA Media Renderer-ként is működik, azaz az Audio Station is vezérli őket (kivéve a csak aktív hangfalként használható REVO SuperTone-t).
• Sonos: SMB-n keresztül csatlakoznak a NAS-hoz, nem DLNA-n. Bár nagyon profi saját számítógépes és mobilos appjuk is van, az Adudio Station is kezeli őket. Nagyon egyszerűen építhető ki velük a multiroom rendszer, szinkronban szólhat akár az összes szobában lévő valamennyi Sonos lejátszónk. Keverve az ethernet és a wifi kapcsolatot a lakás különböző Sonos lejátszóin, nagyon meglepő és súlyos hálózati hibával találkozhatunk. A PlayBar lejátszó kiváló soundbar (hangprojektor) TV-nk alá, ha nincs házimozi-erősítőnk.
• Denon: A Denon valamennyi hálózati csatlakozással felszerelt házimozi-erősítője (a 2015-ös modellévtől már wifi-t is tartalmaznak a hálózatos AVR-ek) kompatibilis a Synology Médiaszerverével, akár 24-bites FLAC zenéket is képesek lejátszani. AirPlay és DLNA Media Renderer-ként is elérhetőek az erősítők, így az Audio Station is vezérli őket. Az erősítőkön kívül a Denon is gyárt a Sonos-hoz hasonló zenelejátszókat HEOS néven (és érdekes módon 3, 5 és 7 számozással, míg a korábbi Sonos modellek Play:1, 3 és 5 jelzést kaptak :). Van dedikált hálózati hifi-lejátszó is a japán gyártótól (DNP-jelzéssel), és 2017-től a házimozi-erősítők már HEOS-lejátszóként is működhetnek.

 

A fentieken kívül természetesen elméletileg bármilyen hálózati média- és zenelejátszó csatlakoztatható a NAS-hoz. Médialejátszóknál figyeljünk az NFS-kapcsolat lehetőségére, zenelejátszóknál viszont a DLNA miatt nem igen vehetünk olyat, ami nem lesz tökéletesen kiszolgálva a Synology Médiaszerver alkalmazása által (ráadásul további DLNA-szerverek is ingyen telepíthetőek a NAS-ra a Csomagkezelési központból).

Lejátszás „okos” tévékkel

A jelenleg hálózati kapcsolattal rendelkező okosnak mondott tévék valószínűleg kivétel nélkül tartalmaznak médialejátszó elektronikát is, nem csak online tartalmak (YouTube, internet, webrádiók, Skype, stb.) elérésére képesek. Sokan azt gondolhatják, hogy ha van a tévében médialejátszó, akkor már van otthon médialejátszó is. Azonban óriási különbség van jelenleg (és vélhetően ez a különbség mindig is megmarad) a tévék és a külön készülékként kapható lejátszók szolgáltatásai, kép- és hangminősége valamint teljesítménye (pl. adatfeldolgozási sebessége) között. A főbb problémák, hátrányok a tévék „minden egyben” megoldása kapcsán a médialejátszókhoz képest:

• Alacsony teljesítmény, így a nagyobb bitsebességű filmek már akadoznak. Egyetlen általunk ismert TV-ben sem találjuk napjaink legjobb médiaprocesszorait (Sigma Designs, Realtek, HiSilicon), hiába olvashatjuk a specifikációknál, hogy kétmagos CPU, ez semmire nem garancia.
• A fentiek miatt nem ismerünk olyan tévét, amely beépített lejátszója ne jelenítse meg láthatóan gyengébb minőségű képet, mint egy Sigma-s vagy Realtek-es lejátszó. Igaz ez az akár 1 milliós árkategóriára is, így ezeken a tévéken épp a azt nem kapjuk meg a belső lejátszótól, ami miatt annyi pénzt fizettünk értük: tökéletes képet.
• Csak és kizárólag DLNA-n keresztül képesek lejátszani a tévék. Így a szabvány korlátaiból adódóan nem lehet ISO fájlokat lejátszani (se DVD, se Blu-ray), amelyek pedig oly kívánatosak lennének e nehéz időkben :)
• Sok tévén nem működik a külső feliratfájlok kezelése. Bár a DLNA v1.5 óta a szerver oldal (pl. a Synology Médiaszerver alkalmazás) képes a filmfájlok mellé tett, azonos nevű feliratfájlok streamelésére is, sok tévé nem támogatja ezt, így csak a konténerfájlokban (pl. MKV) lévő feliratok használhatóak, miközben egy jobb médialejátszóval még akár a BD ISO fájl melletti felirat is lejátszható.
• Számos problémával fogunk találkozni tévék esetében a felirat- és hangsávok esetén. Nem választható hangsáv, rossz magyar ékezetek a feliratokban, csúszó hang vagy feliratozás, amit nem lehet vagy nem pontosan lehet korrigálni.
• A TV-k lejátszójából nem lehetséges HD-s hangformátumok, 7.1 csatorna átküldése házimozi-erősítőre (talán majd az eARC-funkcióval rendlekező újabb típusokkal megoldható lesz ez). Legjobb esetben egy optikai kimeneten a TV továbbadja a max. 5.1-es és 16-bites, max. 48 kHz-es hangformátumokat, de a Blu-ray lemezek DTS HD, Dolby TrueHD és Dolby Digital Plus formátumai nem szólalnak meg, vagy csak ezek 5.1-es, 16-bites – úgynevezett – magja továbbítódik.
• Ahogy fentebb bemutattuk, számos médialejátszó egészen jól használható zenelejátszóként is. A TV-be épített megoldásnál értelemszerűen nem zenélhetünk anélkül, hogy a nem keveset fogyasztó LCD vagy plazma be legyen kapcsolva. A hangformátumok közül igen korlátozott a kompatibilitás, nem várhatjuk a „komolyabb” zenefájlok (FLAC, APE, ALAC) megszólaltatását, főleg nem 24-bites felbontással, esetleg 2.0-nál több hangcsatorna mellett.
• Hiába 3D-s a tévénk, Blu-ray 3D-t nem tudunk lejátszani, csak felezett felbontású side-by-side vagy top-bottom MKV fájlokat.
• Nincs jukeboxos felület (kivétel a DS video vagy a Plex appot futtató Samsung és LG TV-k, lásd lentebb), nincs tabletes jukeboxos távvezérlés.
• Számos limitáció filmlejátszás közben: nem lehet pontos időpontra ugrani, nem látja a fejezeteket az MKV-fájlban a TV, nem működik a gyors keresés (vagy csak kevés sebességgel, esetleg csak előre irányban), nincs nagyítás, lassítás, képkockázás.
• A TV nem képes feliratokat keresni és letölteni a filmhez az internetről.
• Hiába tudja a TV a fullHD-s filmkehez „kötelező” 23,976/24 Hz-es képfrissítést, számos régebbi modell belső lejátszója az ilyen tartalmakat 60 Hz-es sebességgel jeleníti meg, így látványosan darabos a lassabb kameramozgás.
• Nincs rendszeres firmware-frissítés a TV-hez. Ha van is 1–2 kiadás, az csak komoly hibákat orvosol, sosem új képességekkel ruházza fel a beépített lejátszót, ha többet akarunk, vegyük meg a következő modellév újdonságát a gyártótól!
• Mivel a TV-gyártók nem értenek a médialejátszáshoz, a médiaprocesszorokhoz, gyakorlatilag semmilyen support nincs ezen a téren, nincs kinek bejelenteni a lejátszó rész hibáit, de nem is tudnák azokat szoftveresen orvosolni házon belül.

Említést érdemel, hogy a Synology DS video alkalmazása létezik bizonyos Samsung okostévékre is (részletek ITT). Bár többféle formátumot ettől még nem kezel a TV belső lejátszója, de a Video Station által készített jukeboxos felületen böngészhetünk a tévével is. Hasonló megoldás létezik azon LG okostévékhez, amelyek tartalmazzák a PLEX klienst (de ez megtalálható már az XBOX One és XBOX 360 játékkonzolokon is), mivel Synology-ra elérhető a PLEX médiaszerver csomag. Ez a Video Station-höz hasonlóan végignézi a filmfájljainkat, és letölti az internetről a hozzájuk tartalmazó borítókat, leírásokat, azaz jukeboxos felületet generál hozzájuk, amit bármely PLEX klienssel el tudunk érni.

A fentiek alapján mi úgy gondoljuk, a TV-be épített lejátszó remek tesztkészülék, amin kitapasztalhatjuk, mik számunkra a legfőbb elvárások egy lejátszóval kapcsolatosan, így amint elegünk lett a hibáiból (aktív mozizás mellett ez 1–2 hónap kb. :), már tudni fogjuk, milyen médialejátszót válasszunk. De nem ússzuk meg, hogy egy újabb készülékkel zsúfoljuk tovább a szobánkat – bár kaphatóak elrejthető típusok is.

Címkék:   médialejátszó   NAS   Synology   Popcorn Hour   Dune HD   Mede8er   REVO   Denon   Sonos   iEast   HiMedia