A hálózati médialejátszás rendszere 4 fő tényezőre osztható:

1. háttértár, ahol a zene-, kép- és filmfájlok találhatóak (médiaszerver)
2. hálózat, amely összeköti a szervert és a lejátszókat, esetleges internetkapcsolattal (routerrel)
3. hálózati lejátszók, amelyek lehetnek zenelejátszók saját szöveges vagy grafikus kijelzővel, vagy TV-re köthető médialejátszók.
4. megjelenítő (TV/projektor/monitor) és hangerősítő készülékek (Hi-Fi erősítő, házimozi erősítő) hangsugárzókkal, amelyeken megszólal a zene, illetve megjelenik a kép

Háttértár a hálózaton

A filmjeink, zenéink, képeink alapvetően két forrásból érkezhetnek a lejátszókhoz a hálózatunkon keresztül:

• az otthoni hálózat valamely számítógépéről, célszerűen a központi szerverünkről (saját elmentett médiafájlaink, de akár pl. a TV-tuneren keresztül valós időben digitalizált TV-műsor), vagy
• szélessávú internetkapcsolat esetén a világhálóról bárhonnan (internetes rádiók, tévéadások, podcast-ek, képtárak, de akár ismerősünk számítógépe is lehet a forrás)

A szerverre kétféle megoldás kínálkozik: közönséges számítógép, vagy hálózati merevlemez (hálózati háttértár, angolul Network Attached Storage – NAS).

I. Közönséges számítógép

Ha csak a tárolt médiákat kell szolgáltatnia a lejátszók számára, akkor egy teljesen átlagos sebességű, sőt akár egy régebbi – munkára, játékra már lassú – kiselejtezésre váró gép is megteszi. Operációs rendszert is szabadon választhatunk, többféle médiaszerver program létezik Unix, Mac OS9 és OS X, valamint Windows rendszerekre is. A szervernek az alábbi elvárásoknak kell megfelelnie minél jobban:

• legyen elég gyors ahhoz, hogy az adott kapcsolatokon keresztül valamennyi csatlakozott lejátszót ki tudja szolgálni. Mások az elvárások, ha csak pl. MP3 zenét hallgatunk, és Divx filmeket nézünk, mint ha mondjuk FLAC (tömörítetlen) formátumú zenéinket hallgatjuk, és egyidőben DVD-minőségű (VOB, ISO) filmeket akarunk átküldeni a nappali TV-jéhez.
• legyen meg a szükséges hálózati kapcsolat, ethernetcsatlakozás, vagy vezeték nélküli (wifi) kapcsolódási lehetőség, attól függően, hogy tudunk-e/akarunk-e kábeleket vezetni a lakás különböző helyiségeibe vagy sem. Amennyiben lehetőségünk van rá (felújítás vagy éppen építkezés közben vagyunk) vezetékes hálózatot építsünk ki. Egyre olcsóbban megoldható a lakás 230V-os hálózatának ethernet hálóként való használata is.
• legyenek biztonságban a filmjeink. Sajnos, a legjobb merevlemez is tönkremehet, és ilyenkor nem segít a 3 év garancia sem, az elveszett gyűjteményért nem kárpótol. Mindenképpen törekedjünk egy RAID tömb létrehozására: akárhány lemezünk is van tele, legyen megoldva, hogy bármelyik halálakor ne történjen adatvesztés, egyszerűen kicserélhessük a hibás lemezt, bármiféle fennakadás nélkül (RAID1, RAID5, X-RAID)
• legyen minél kisebb, minél halkabb, fogyasszon minél kevesebb áramot. Mivel a lakásunkban kell elhelyeznünk, minél észrevehetetlenebb legyen. Kevés enteriőrbe illik bele egy nagy fém vagy műanyag doboz, hangos ventillátorral és kerregő lemezekkel...
• legyen kompatibilis az UPnP (vagy egyéb) szabványt használó médialejátszókkal.
• áramkimaradás esetén még véletlenül se sérülhessen meg a fájlrendszer a lemezen, még akkor se, ha éppen töltöttünk fel a szerverre egy számítógépről. Ez általában egy szünetmentes tápegységgel, és/vagy „journaled” fájlrendszer használatával megoldható.
• akár éjjel-nappal, hónapokon keresztül egyfolytában is képes legyen működni, de ha nem használjuk a lemezeket, akkor azokat le tudja állítani.

Ha valaki járatos a számítástechnikában mind hardver, mind szoftver téren – és kedve és ideje is van hozzá –, egy optimális szervert saját maga is fel tud építeni:
megfelelő hálózati kártya, hardware RAID-es, minél több lemezt kezelő winchestervezérlő-kártya, médiaszerver program, szünetmentes tápegység - ezek a szükséges elemek.

Ha élő TV-adást is szeretnénk küldeni valamelyik lejátszónkhoz (mert mondjuk az nem TV-hez, hanem csak egy monitorhoz kapcsolódik, vagy a laptopon a kertben néznénk az aktuális műsort), akkor egy, a médiaszerver programmal kompatibilis TV-tuner kártyára is szükség lesz, illetve a processzor sebessége sem lehet ebben az esetben már egy bizonyos értéknél lassabb, hiszen valós időben a megfelelő formátumú digitális adatfolyamot kell tudnia létrehozni a bemeneti antenna jelből. Ezután már csak el kell dugnunk a gépet valahová, ahol sem mérete, sem hangja nem zavar minket, viszont szükség esetén billentyűzet és monitor segítségével legyen lehetőségünk hozzáférni a gépen futó programokhoz, operációs rendszerhez.


II. Hálózati merevlemez

Könnyebb, és a napról napra bővülő kínálatot tekinve nem is biztos, hogy drágább megoldás egy NAS (Network Attached Storage, azaz hálózati háttértár) használata, amely gyárilag rendelkezik az UPnP szerver funkcióval, illetve a legtöbbre utólag is egyszerűen telepíthetőek újabb médiaszerverek.

A RAID védelem is megoldott a többlemezes házakban, és méretben, áramfogyasztásban csak töredék az igényük egy PC-hez viszonyítva. De akár komplett webszerverként is működtethető – a házi médiaszerver funkcióval párhuzamosan – a NAS szerverünk. Sőt, némelynek Torrent-, FTP- és HTML linkeket is megadhatunk, amelyekről automatikusan tölt le saját lemezére, ha van folyamatos internetkapcsolatunk! Szinte valamennyi NAS rendelkezik USB csatlakozással, melyen keresztül egy, vagy több USB printert hálózati nyomtatóvá tehetünk, vagy USB háttértárat (winchester, pendrive, memóriakártya kártyaolvasóban) hozzáadhatunk a hálózatunkhoz, és lejátszóinkkal azok tartalmát is elérhetjük, illetve szünetmentes tápegységgel intelligensen használhatjuk őket.

Mivel a NAS operációs rendszere egy webböngészőn keresztül elérhető, ezért sem monitorra, sem külön billentyűzetre nem lesz szükség a karbantartásukhoz, hálózatunk bármelyik számítógépén keresztül távolról adminisztrálhatjuk a működésüket. De ami talán a legfontosabb: nem kell értenünk a hardware-hez, nem kell saját kezűleg összeraknunk egy számítógépet, a NAS gyárilag tartalmaz minden szükséges részegységet, csak be kell kapcsolnunk, és konfigurálni kell saját igényeink szerint.

Létezik egy- és többlemezes változat is (tükrözött tartalommal – RAID), illetve lemez nélkül is kaphatóak, amelyek tetszés szerinti ütemben bővíthetőek akár 8–10 lemezzel is. USB-n keresztül nyílik lehetőség szünetmentes tápegységgel történő kommunikációra, vagy akár egy digitális fényképezőgép tartalmának automatikus átmásolására is.
Hátránya, hogy pl. TV-tuner nem csatlakoztatható hozzá, és nem képes valós időben átkonvertálni bonyolultabb formátumokat, pl. egy WMV fájlt DivX-é, ha a lejátszónk csak ez utóbbit tudná feldolgozni – tehát nem tudhat annyi mindent, mint egy erre a célra épített számítógép.

A NAS-okat már gyárilag telepített FTP- és BitTorrent klienssel kapjuk, így használaton kívül, pld. éjszaka (de akár használat közben is) szorgosan töltögeti le az internetről a következő filmünket, és amint készen van, már ki is szolgálja azzal a lejátszónkat.

A Synology NAS-okon  videómegfigyelő-rendszer is működik, melyek típustól függően több IP-kamerát támogatnak, azokról folyamatos, vagy csak a mozgás érzékelésekor működő felvételt készíthetünk, illetve távolról is megnézhetjük a kamerák aktuális képét. A mozgatható kamerákat forgathatjuk és dőlésszögüket is változtathatjuk az interneten keresztül is, így valóban szétnézhetünk velük, igazi távfelügyeletet megvalósítva.

Címkék:   NAS   Synology   hálózat