A Dolby Vision a jelenleg legjobbnak tartott HDR (magas dinamikatartományú) megjelenítési mód a házimozizás terén. Olyan metaadatokat is tartalmaz, amelyek képkockáról képkockára megadják a fényerő és kontraszt információkat a kompatibilis megjelenítő számára, a lehető legjobb képminőség érdekében. Talán kevesen tudják azonban, hogy kétféle megvalósítási módja is van a Dolby Vision-nek: a lejátszó által végzett és a képernyő által végzett. Előbbit az angol szakirodalomban player-led, source-led esetleg LLDV (Low Latency Dolby Vision), utóbbit pedig sink-led, display-led vagy éppen TV-led kifejezésekkel jelölik. De hogyan is működnek ezek, és melyik nyújtja a legjobb eredményt?

Hogyan működik a Dolby Vision?

A Dolby Vision a HDR10 alap rétegére épül (lemezek esetén ez mindig így van, streameknél lehet máshogy is). Ez azt jelenti, hogy ha a kijelzőnk nem is képes Dolby Vision megjelenítésére, a HDR10 alap (10-bites) rétegét dekódolva megjeleníthető a HDR tartalom. A Dolby Vision a HDR10-nél egy második rétegen tárolt úgynevezett metaadatokkal tartalmaz több színinformációt. Ezek az adatok minden egyes képkockához külön-külön megtalálhatóak, szemben a HDR10-zel, amely az egész filmre vonatkozóan tárolja a min/max. fényerő, kontrasztinfókat.

Hogy mindez használható legyen, a lejátszónak és a kijelzőnek „egyeztetnie” kell egymással. Ez a HDM-kábelen keresztüli „kézfogás” (handshake) folyamán, alapvetően az eszközök bekapcsolásakor történik meg. Ekkor nem csak a szokásos, pl. „milyen felbontást, milyen képfelbontást, kezelsz?” kérdések tisztázódnak a készülékek között, de a kijelző közli a típusát és a maximális fényerőt, amit képes megjeleníteni, a lejátszó pedig hasonlóan közli, hogy ő max. milyen színinformációt, videojelet képes átadni. Jó esetben így „ketten” eldöntik, hogy melyik a legjobb megoldás a Dolby Vision adatok értelmezésére, feldolgozására.

A lejátszón végzett (player-led) feldolgozás

A lejátszón végzett Dolby Vision feldolgozás esetén a kijelző közli az adatait, képességeit a lejátszóval. Erre azért van szükséges a lejátszónak, hogy a kiolvasott Dolby Vision adatokat a képernyő számára ideális módon tudja továbbítani. Tudva, hogy milyen fényerő szintek között tud egyáltalán pixeleket vezérelni a kijelző, az adott tartományon belül kell egyenletesen elrendeznie, „szétterítenie”, kompresszálnia a filmben lévő Dolby Vision adatokat. Ezt a folyamatot a szakirodalom tone-mapping néven ismeri.

A legtöbb lejátszó által végzett Dolby Vision eljárás azonban nem képes pontosan igazodni minden egyes kijelző tulajdonságaihoz. A TV pl. közli a lejátszóval, hogy max. 750 nit fényerő (750 cd/négyzetméter – cd=kandela) megjelenítésére képes, ennek megfelelően kéri a színinformációt. A lejátszók általában egy táblázat alapján dolgoznak, amiben bizonyosan van 1000 nites maximális fényerő (mert ez a HDR10 tartalmak létrehozásánál használt alapérték), és jó eséllyel 500 nites is. De pont 750 nit nagy valószínűséggel már nem lesz, ígí el kell dönteni, hogy az 500-nak vagy az ezernek megfelelő módon „teríti” el a színeket a lejátszó. Ha az 500-at használja maximális értéknek, akkor értelemszerűen lesznek olyan világos részletek (500–750 nit között), amelyeket a TV még képes lenne ugyan megjeleníteni, de nem kap ilyen adatot a lejátszótól. Ha akár 1000 nites infót is kap a 750-re képes TV, akkor ezt már nem lesz képes megjeleníteni, így a 750 nites szint fölött minden világosabbnak készült pixel gyakorlatilag 750 nites lesz, egybe folynak a részletek.

A kijelzőn végzett (display-led) feldolgozás

Az erre képes képernyők azt „mondják” a lejátszónak a HDMI-kézfogás során, hogy „küldjed bátran a filmben lévő teljes Dolby Vision infót, majd én boldogulok vele!”. A tone-mappinget saját maguk is eltudják végezni, alapvetően pontosabban mint az előre rögzített értékeket tartalmazó táblázat alapján dolgozó lejátszó – hiszen a példánk alapján 750 nitre képes TV bizonyosan fel van készítve gyárilag arra, hogy pontosan max. 750 nitre kell konvertálni egy eredeti Dolby Vision színtartományt.

A fentiek alapján értelemszerűnek tűnik, hogy a kijelzőre bízott feldolgozás bizonyosan nem eredményez gyengébb minőséget, mint a lejátszó által végzett, és sok esetben jobb megoldás is. Csak nem mindig tudjuk, hogy éppen melyik módszer érvényesül a lejátszónk és kijelzőnk párosánál. Ha a lejátszónak kell elvégeznie a feladatot, akkor pedig vélhetően jobb eredményt kapnánk a dinamikus tone-mapping használatával...

Dinamikus tone-mapping

Több projektor és TV is képes erre a feladatra, még ha nem is tudnak Dolby Vision-t megjeleníteni (lásd lentebb a megjegyzésünket). A módszer előnye a normál HDR10-hez képest az, hogy bár nem törődnek a Dolby Vision metaadatokkal, de képkockáról képkockára elvégzik a dinamikatartomány kijelzőhöz igazítását. Ilyenek a JVC és LG vetítői, az LG és a Sony OLED TV-i, a Sony LCD-i és a Samsung QLED TV-i.

Rangsor

A fenti tények alapján az alábbi rangsort lehet felálltani a különböző megoldások között (legfelül a legjobb képminőséget eredményező):

1. Display-led Dolby Vision
2. Dinamikus tone-mapping (ha a kijelző nem képes a Display-led Dolby Vision feldolgozásra)
3. Player-led Dolby Vision
4. Alap HDR10 megjelenítés

A fenti lista általában tekinthető érvényesnek. Előfordulhat, hogy a lejátszó képes pontosan a TV-hez igazított Dolby Vision konverzióra, vagy csak minimálisan tér el az eredmény az ideálistól. Ekkor természetesen akár a Display-led megoldással is egyenérték lehet a Player-led módszer is.

Ha új TV vásárlása előtt állunk, akkor jó eséllyel elegendő egy 2011 után gyártott, Dolby Vision-ös TV-t választani, mivel az utóbbi 1–2 évben készültek már képesek a Display-led feldolgozási módra. Egyes TV-ken előfordulhat, hogy a menüben állítható, hogy ő dolgozza-e fel a Dolby Vision metaadatokat vagy a forráskészülék. Ilyenkor természetesen a Display-led opciót válasszuk!

Megjegyzés: mivel napjainkban a projektorok nem képesek olyan fényerőt megjeleníteni, amivel lenne értelme a Dolby Vision-nek a HDR-hez képest, így nem léteznek még Dolby Vision-képes vetítők. A TV-k is csak egy kisebb „szeletét” képesek megmutatni annak, amire a szabvány valójában képes.

Forrás: link...

Címkék:   Dolby Vision   HDR10   tone-mapping   OLED   QLED   Sony   JVC   source-led   display-led