Részletes ismertető a hálózati zenehallgatásról

Zenelejátszók

A hálózati zenelejátszás kulcseszköze a lejátszó készülék, amely a hozzá valamilyen módon eljuttatott zenefileokat úgy alakítja analóg zenei jellé, hogy azt már a hagyományos hi-fi lánccal hangosíthatjuk ki.
A számítógép hangkimenetének kierősítését nyilván mindenki kipróbálta már, és megtapasztalta, hogy ez járható út ugyan a PC-n tárolt zenék megszólaltatására, de a hálózati zenelejátszás egy egészen más világ. Itt nincs az asztalon zümmügő számítógép, kábel a PC és a hi-fi erősítő között, nincsenek bepittyenő rettenetes PC rendszerhangok, egérrel matatás a médialejátszón számkeresésnél, és egyéb kényelmetlenségek…

A hálózati zenelejátszás egy új, 21. századi világot varázsol elénk: csend, kényelem, hangminőség mindenek felett. A karosszékben ülve, távirányítóval a kezünkben válogathatunk akár több ezer zenei albumunk közül, és kompromisszumok nélkül élvezhetjük a zenét, a lejátszó minőségétől függően akár audiophile minőségben is.

A zenelejátszó általában egy nagyméretű kijelzővel felszerelt, távvezérlővel irányítható készülék, amelyen keresztül kiválaszthatjuk a lejátszandó albumot, zeneszámot, vagy korábban elmentett válogatásunkat, illetve elővehetjük a kedvencek listába gyűjtött rádióadóinkat.

A lejátszók kínálata egyre nő, a választás egyre nehezebb lesz. Fontos, hogy az igényeknek minél inkább megfelelő lejátszó legyen a kiválasztott, ezért alaposan érdemes átgondolni, hogyan, mire fogjuk használni a lejátszót.

A legfontosabb szempontok:

• kapcsolódás vezetékes vagy vezeték nélküli módon
• egyéb adatfogadási módok (USB, firewire, memóriakártya)
• támogatott file formátumok
• kimenetek (analog, digital)
• hangminőségi paraméterek, DAC típusa és mintavételi adatok
• hálózati adatelérés módja (file browse, és / vagy stream szerverre kapcsolódás)
• belső program (firmware) frissítés gyakorisága, gyártói támogatottság
• a lejátszó külső megjelenése, kijelző olvashatósága, távirányító ergonómiája
• kiegészítő szolgáltatások (pl. ReplayGain képesség, szabályozható kimeneti szint)
• egyéb szolgáltatások (hálózati átvitel teszt, testreszabhatóság, kiegészítő alkalmazások, pluginek)

Fontos, hogy a lejátszó képességei és árfekvése arányban legyen a hozzá kapcsolódó erősítő illetve hangsugárzó rendszerrel, hisz felesleges egy csúcskategóriás készüléket középkategóriás hi-fi lánccal megszólaltatni, illetve fordítva. Az alaptörvény itt is érvényes: a rendszer leggyengébb láncszeme határozza meg (azaz korlátozza) az egész audio rendszer minőségét.
Mindazonáltal ha a közeljövőben tervbe van véve egy magasabb kategóriás hi-fi rendszer beszerzése, akkor természetesen érdemes arra építve jobb minőségű lejátszót beszerezni, hogy később ezt már ne kelljen cserélni.

Érdemes megjegyezni még, hogy a zenei hangzást alapvetően meghatározza a zenei forrás (zenefile) minősége. Egy erősen tömörített (veszteségesen tömörített), és ebből adódóan jelentősen csökkentett minőségű zenefile (MP3, OGG) sohasem fog úgy szólni, mint egy teljesértékű audio CD, vagy ennek megfelelő veszteségmentes formátumú file (pl. FLAC, APE, WAV). A „valamit valamiért” elv itt is érvényesül, a zenefileokat akár 1:10-es tömörítéssel is tárolhatjuk, de ez sajnos a zenei élmény csökkenésével jár.

A file formátumokról, tömörítési eljárásokrók részletesen a Zenetár kialakítása menüpontban írunk itt...

 A webshopban megvásárolható zenelejátszók listája...
 Keresés a készülékek tulajdonságai alapján... 

  

Hi-Fi komponensek

A hálózati zenelejátszó kimenetére ugyanolyan Hi-Fi erősítőt csatlakoztatunk, mint a hagyományos CD vagy DVD lejátszóra. A sztereó analóg jel erősítését hangfrekvenciás végerősítővel erősítjük fel annak érdekében, hogy hangsugárzóra köthessük.

Hagyományos RCA kimenet

A hálózati zenelejátszók általában sztereó RCA szabványú audio csatlakozókkal vannak ellátva, így minden modern erősítővel összekapcsolhatóak. Az erősítő valamelyik normál sztereó bemenetére kell kötni a zenelejátszót, pl. CD vagy AUX jelölésűre, általában nincs különbség ezen bemenetek között a feliratozást eltekintve.

Digitális kimenet, külső DAC használata

A hagyományos RCA csatlakozókon kívül gyakran található koaxiális és/vagy optikai (Toslink) kimenet is a zenelejátszókon. A magas hanghűségre, audiophile vagy high-end minőségre vágyók ezen a ponton jöhetnek lázba: ezek a hálózati zenelejátszók ugyanis természetesen külső DAC-kal (digital / analog converter) is működtethetők, és így a megszólaló hang minősége nem a zenelejátszó belső DAC-jának minőségétől függ, hanem a külső DAC lesz a meghatározó. Ezen a ponton pedig a felső határ a csillagos ég...
Az ilyen konfigurációban használt zenelejátszó tulajdonképpen egy felhasználói interfésszé válik, csak a zenék kiválasztásában, hálózati elérésében működik közre, és változatlan módon a külső DAC-nak átadva véget is ér a szerepe.

Külső DAC alatt értjük a Hi-Fi erősítő saját beépített DAC-ját illetve a teljesen különálló dekódert is.

Hozzá kell hogy tegyük, egyes magasabb kategóriás hálózati zenelejátszók már eleve messze átlag feletti belső DAC-kal vannak ellátva, tehát ezekkel a lejátszókkal már alapkiépítésben is igen magas, audiophile hangminőség érhető el, így nem feltétlenül szükséges a jó hangzás érdekében külső DAC-ra beruházni.

Fontos alapszabály, amely minden esetben érvényes a zenehallgatásra: a hangminőséget a leggyengébb láncszem határozza meg (korlátozza), azaz hiába a drága csúcsminőségű eszközök sora, ha egy jóval gyengébb szerepel a láncban, minden hiába.
Érvényes ez a zenei forrástól egészen a szoba akusztikájáig (szoba mérete, berendezése, külső zajok), sőt még azt sem szabad elfelejteni, hogy a zenét hallgató füle mennyire "kiművelt", illetve biológiailag mennyire hallja meg a finom különbségeket.
 

Hangfalak, kábelek

A Hi-Fi erősítőre kötött hangfalak tekintetében semmi újdonságot nem jelent már a hálózati zenelejátszás. Ugyanolyan alapelvek szerint kell a hangfalakat kiválasztani, az erősítőre kötni és elhelyezni a szobában, akárcsak a hagyományos zenei források használatánál:

• Az erősítő maxmimális teljesítményét lehetőleg haladja meg a hangfal terhelhetősége
   
• "A méret a lényeg" - sajnos nagyon igaz mondás, apró hangfal nem lesz képes túl nagy energiát leadni, ez főként a mélytartományban, a basszus hangoknál okoz majd hiányt. Emellett természetesen a szoba méretével is arányban kell hogy álljon a hangfal mérete.
   
• Jó minőségű hangfal kábeleket kell használni, a korábbi tanácsok fokozottan érvényesek, itt már jelentősebb feszültségek és áramerősségek is megjelennek.
   
• A hangfalak csak megfelelő állványon nyújtanak teljesértékű hangzást, tehát ne helyezzük őket állvány nélkül a padlóra, bútorra.

Tanácsok:

• Érdemes a zenelejátszót és az erősítőt minél rövidebb, a szükségesnél lényegesen nem hosszabb kábellel összekötni, mert a feleslegesen hosszú kábel plusz zavart, zajt hozhat a hangzásba.
   
• Jó minőségű, hibátlan kábeleket kell használni, a szakadt, hibás, toldott kábelek ronthatják a hangminőséget, recsegő zavart okozhatnak, rövidzár esetén akár tönkre is mehet a lejátszó.
   
• Kerüljük el a kábelek éles megtörését, feszülését, csavarodását. Különösen az optikai kábel érzékeny az éles meghajlításra, hamar elpattanhat az üvegszál, és tönkremegy a kábel.
   
• Ügyeljünk az oldalhelyességre, azaz a bal/jobb oldali csatornák helyes összekötésére. Az igényes zenék térhangzása csak oldalhelyes megszólalás esetén megfelelő.

Ajánlott linkek további információkhoz:

RCA csatlakozó a Wikipedia -n: http://en.wikipedia.org/wiki/RCA_connector
Toslink a Wikipedia-n: http://en.wikipedia.org/wiki/TOSLINK
Digital to Analog Converter (DAC) a Wikipedia-n: http://en.wikipedia.org/wiki/Digital-to-analog_converter