2007 óta léteznek fullHD-s, MKV feldolgozására is képes Sigma Designs processzorok (EM8623, SMP8634/35), és őket használó készülékek. 2009 újdonsága a Blu-ray-lejátszási képesség volt (SMP8642/43), 2010 azonban nem hozott újdonságot. Még továbbra is a jövő zenéje a gigabites ethernet natív kezelése, és a lassan kötelezővé váló 3D-támogatás...

A következő komoly újdonságra a piacot vezető Sigma Designs-tól idén, valamikor a harmadik negyedévben számíthatunk – jelentette be tegnap a kaliforniai gyártó. Az SMP8910 néven érkező processzort a csúcskategóriás Blu-ray-/médialejátszókba és set-top-boxokba (IPTV, DVB-T/DVB-C/DVB-S vevők) szánják. Főbb ismérvei:

• 3D videó támogatása (Blu-ray 3D, side-by-side, top-bottom, RealD, Sensio, TDVision)
• 3D fotók támogatás (JPEG stereo, MPO, PNG stereo)
• HDMI1.4a CEC-kompatibilitással és 12-bites színmélységgel (deep color, xvYCC-színkezelés)
• Linux és Android™ OS támogatása
• Az XBMC (Xbox Media Center) fejlesztői környezetének támogatása
• Adobe Flash Lite és Adobe Air támogatás
• Kétmagos processzor, 80%-os sebességnövekedéssel az SMP8644-hez képest
• 3D-képes grafikus kezelőfelület támogatása (grafikai elemek hardveres forgatása, tükrözése, torzítása, stb.)
• Gigabites ethernetvezérlő
• Stúdió minőségű felskálázás/feljavítás VXP^Ÿ feldolgozással

Mielőtt az utolsó, legizgalmasabb tulajdonságra (VXP) részletesebben kitérnénk, érdemes talán pár szót szólnunk a legdivatosabb elvárásról, a 3D-támogatásról:

Manapság ha 3D-ről beszélünk, már nem a színes szemüveggel nézhető filmekre gondolunk, ahol egy kék vagy zöld, illetve piros vagy magenta színű lencse szűri a mindkét szem részére szánt, összekevert képet. Ez a módszer nem teszi lehetővé a színhelyes megjelenítést, elvesznek a részletek, és szinte mindig komoly „áthallás” látható a két kép között, sokaknál fejfájást, szédülést okozva akár csak pár perc után is. A valóban jól használható háromdimenziós látvány érdekében a szemeknek szánt különböző képkockákat például polarizált fényforrás és polarizált lencsével ellátott szemüveg (így működik szinte minden 3D-s mozi napjainkban, illetve 1–2 tévégyártó is próbálkozik már ezzel a módszerrel) állítja elő. Előnye pl., hogy filléres a szemüveg költsége, nem fárasztja a szemet és nem csökkenti számottevően a fényerőt, hátránya, hogy nagyfelbontású polarizált képet még nem lehet jó minőségben házi körülmények között előállítani. Ezek miatt a 2010-ben megjelent 3D-s tévék 99%-a más módon működik.

Kihasználva, hogy az LCD- és plazmapanelek képfrissítési sebessége már nagyon gyors, és a mozgóképhez elegendő másodpercenként 24 képkocka is, feltváltva jelenik meg a tévén a bal és a jobb szem részére szánt képkocka – tehát mondjuk másodpercenként 48 darab. Ezen tévék ún. aktív lencsés szemüvege rádiófrekvenciás (bluetooth) kapcsolatban áll a készülék elektronikájával, és a képfrekvenciának megfelelő ütemben jeleket kap attól. A szemüveg lencséi apró LCD-panelek, amelyek csak egy dologra képesek: elektromos áram hatására besötétednek, így elzárják a fény minél nagyobb részét a szem elől. Tehát amikor a tévén 1/48-ad másodpercig a bal szemnek szánt kép látható, akkor a szemüveg jobb lencséje letakarja a jobb szemünket, majd utána ugyanez történik a bal szemmel. A gyakorlatban ennek az 1/48-ad másodpercnek a többszörösét (legalább 5-szörösét) használják, hogy ne érezzük a kép vibrálását, mint régen az 50 Hz-es tévéknél, így most legalább 120 Hz-es a szemünkhöz érkező kép villódzása, amely gyakorlatilag nem észlelhető.

A fentiekből az alábbi fontos tények következnek:

• Az egyes szemeinkhez csak fele annyi fény jut el, mintha aktív szemüveg nélkül moziznánk, így a kívánt fényerő eléréséhez a tévének kétszer annyi fényt kell kibocsájtania (nagyobb fogyasztás).
• Kétszer több képinformációt kell tárolni, továbbítani, dekódolni, majd megjeleníteni a 2D-s képhez képest. Mivel a HDMI1.3 szabvány fullHD-s 1080p felbontáshoz készült, nem képes kétszer akkora képi adatmennyiséget továbbítani. Ehhez frissíteni kellett a szabványt, ami a HDMI1.4 nevet kapta.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy az emberek kb. 10%-a a felmérések alapján nem látja a 3D-s képet aktív szemüveg használata mellett. Hogy ennek a szem, vagy az agy az oka, ezt nem tudjuk, de így mindenképpen próbáljuk ki magunkat, mielőtt beruháznánk egy jelenleg több százezer forintos tévébe!

Tehát, ha fullHD 3D-s képet szeretnénk látni, HDMI1.4-es, 3D-s megjelenítő (tévé, projektor), 3D-s Blu-ray lejátszó és lehetőleg HDMI1.4-es házimozi-erősítő – hogy a HD-s hangot is megszólaltathassuk – szükséges. Jelen írás pillanatában már léteznek 3D-s Blu-ray lejátszók szinte minden neves márkától, viszont ezek a készülékek nem médialejátszók. Nem tudunk tehát Blu-ray-t lejátszani merevlemezről, hálózatról, és ha ismernek is pár számítógépes fájlformátumot (pld. MKV, AVI, WMV), azok kezelése terén olyan kezdetlegesek, mint napjaink tévébe épített lejátszói. Várhatóan a Sigma SMP8910 lejátszókban történő megjelenése lesz a legkorábbi pillanat, amikor egy eszköztől kaphatjuk a tökéletes médialejátszást és a fullHD 3D Blu-ray (vagy akár MKV) lejátszást is. (Reményeink szerint most is a Popcorn Hour és a HDI Dune modellek lesznek az elsők, melyek ezt az új proceszort használják majd.)

Nem véletlenül emeltük ki a fenti bekezdésben a fullHD szót, ugyanis csak az 1920 × 1080-as 3D-s progresszív képhez nem elegendő a jelenlegi HDMI1.3-as szabvány! Ha csökkentjük a felbontást, értelemszerűen csökken a szávszélesség-igény is. Szerencsére a mostani 3D-szabvány megalkotásakor gondoltak arra is, hogy számos eszköz és megoldás nem alkalmas kétszer nagyobb adatmennyiség továbbítására. Ennek ellenére már 3D-s műholdas és kábeltévés adások is léteznek, és működnek a meglévő set-top-boxok, beltéri egységek bármiféle átalakítása nélkül. Ugyan így, az eddig megjelent valamennyi fullHD-s médialejátszót ráköthetjük a 3D-s tévékre, és nézhetjük a 3D-s filmeket!

Ehhez mindössze az kell, hogy annak ellenére, hogy kétszer annyi képkockára van szüksége a két szemünknek, ne növekedjen meg a képi információ mennyisége. Ez viszonylag egyszerűen megvalósítható a két legismertebb módszerrel, a side-by-side és a top-bottom 3D-vel:

A fenti képen egymás mellett (side-by-side) látható a két szem különböző képe egy 1920 pixel széles és 1080 pixel magas normál fullHD felületen. Ahogy látható, vízszintes irányban meg van torzítva, össze van nyomva a kép, hiszen a felezett felbontású, 960 × 1080 pixelnyi területet tudjuk csak használni a tárolásához. (A top-bottom módszernél vízszintesen van kettéosztva a felület, így 1920 × 540 pixeles egy-egy szem képkockája, ami az extra szélesvásznú filmeknél igen kevés veszteséget jelent csak – hiszen jórészt az első/felső fekete csíkból veszítünk el pontokat.) Szerencsére – ismereteink szerint – minden eddig készült 3D-s tévé ismeri (pont a kompatibilitási igény miatt) a side-by-side és a top-bottom módszert, így ha ilyen videót játszunk le, a tévé menüjében bekapcsolhatjuk a megfelelő feldolgozási módszert. Ekkor a tévé elektronikája automatikusan megfelezi a fenti képet visszatorzítja (felskálázza) mindkét felét 1920 pixel szélességűre, és innentől kezdve úgy jeleníti meg, mint a 3D-s Blu-ray lejátszók fullHD 3D-s tartalmát. Igaz, az ilyen módon megjelenített kép gyengébb minőségű (egyik irányban fele akkora felbontású, mint a fullHD kép, de ezt egyrészt kicsit javíthatja az inteligens felskálázás, másrészt ne felejtsük el, hogy még így is jobb a kép, mint egy HD-s (HD-Ready) televízió, vagy 1280 × 720-as film esetében (1 036 800 pixel szemben 921 600 pixellel)! Ráadásul, az átlagos 8–12 GB-os MKV méretnél nincs szükség több tárhelyre így, miközben kétszer ennyi helyet kellene biztosítanunk a fullHD 3D filmekhez – gyűjtőknek talán ez sem elhanyagolható szempont...

Tehát akinek már van fullHD-s lejátszója és 3D-s tévéje, bátran kezdje el gyűjteni és nézni a side-by-side-os filmeket, vagy készítsen ilyeneket maga a 3D-s Blu-ray-ekből mondjuk a DVDfab Blu-ray 3D Ripper Windows-os szoftver segítségével, amely egy átlagos gépen kb. 3,4–4 óra alatt konvertál side-by-side-os MKV-t (vagy AVI-t, MP4-et, WMV-t) bármilyen 3D-s Blu-ray mappából.

A fenti kitérő után térjünk rá az SMP8910 szerintünk legértékesebb tulajdonságára, a stúdió minőségű felskálázásra/feljavításra VXP feldolgozással – melynek birtokában tovább növelik előnyüket a Sigma-alapú lejátszók az egyéb processzort (pld. Realtek, Intel Atom) használó konkurens – de inkább olcsó – termékekkel szemben.

A Gennum cég VPX technológiája gyakorlatilag szabvánnyá vált a professzionális digitális videózásban és utómunkálatokban. A stúdióberendezéseken kívül olyan high-end gyártók lejátszóiban, videókonvertereiben használták eddig, mint pld. a Mark Levinson, vagy a Kaleidescape. Valamennyi eszköz a sok százezer, illetve millió forintos árkategóriába tartozik – nem kis részben a VPX-nek köszönhetően. A Sigma Designs 2008 elején vásárolta fel a Gennum VPX-üzletágát 18 millió dollárért, és az SMP8910 lesz az első processzor, amely integrálva tartalmazza ezt az eddig csak a high-end kategóriában megfizethető technológiát, melynek legfőbb erényei:

• Egyedülálló minőségben skálázza fel a kisebb felbontású anyagokat fullHD-re. Ezen a téren eddig sem volt konkurenciája a Sigma processzoroknak, de ezentúl ez a konverzió a high-end minőséget hozza el a médialejátszókba is.
• Digitális zaj csökkentése, a tömörítés hibáinak eltűntetése a dekódolt képből.
• Adaptív kontraszt és a részletek kiemelése.

A fentieken túl az SMP8910-be integrált elektronika két újabb VPX-tulajdonsággal is bővül:

• Adaptív de-ghosting: csökkenti a szellemkép megjelenését, ami számos olcsóbb 3D-s tévénél jön létre, amikor a másik szem számára készülő kép előfeldolgozása gyorsabb a tévékép vezérlésénél.
• Adaptív de-banding: csökkenti a színek kontúrképződését, amit főleg finom színátmeneteknél találhatunk zavarónak, amikor sávokat vélünk felfedezni bennük – tipikus mellékhatása a H.264 tömörítésnek is. Főleg nagyméretű képnél (pld. projektorral vetítve) jön elő „látványosan” az említett csíkosság.

A fenti képességekből láthatóan mindannyian profitálhatunk majd, hiszen éppen az olcsóbb, megfizethetőbb megjelenítőinken kaphatunk olyan minőségű képet, ami eddig csak a legdrágább berendezések privilégiuma volt, és nem kell kompromisszumos döntést hozniuk a high-end felhasználóknak sem, hogy egy mindent lejátszó univerzális készüléket vegyenek, vagy egy tökéletes képet adó sok százezer forintos Blu-ray lejátszót – ami utóbbi azonban csak Blu-ray lemezekkel használható. Meglévő erősebben tömörített (pld. MKV) filmjeink is eddig nem látott minőségben jelenhetnek majd meg az új processzorral, közelítve jobban az eredeti, jóval nagyobb méretű és bitsebességű Blu-ray forrásanyagot.

A Sigma tervei szerint még 2011 első félévében elkezdik szállítani a mintadarabokat a hardverfejlesztőknek, így érzésünk szerint idén őszre kerülhetnek piacra az első SMP8910-re épülő lejátszók. A várakozások szerint a VPX technológia – tekintve, hogy a Sigma tulajdona már – alkalmazása csak minimálisan drágítja meg az új chipek árát, azaz a kész termékben (lejátszóban) nem lesz érzékelhető drágulás az újabb processzor miatt. A Sigma nem drágán szeretné értékesíteni az új CPU-t, inkább a többi gyártóval szembeni látványos előnyét kihasználva minél több eszközhöz szeretné szállítani, jelentős mennyiséget produkálva belőle, így realizálva a hasznot. Meglátjuk, kíváncsian várjuk, valami ilyesmit reméltünk mi is, amikor a Sigma mellett tettük le a voksunkat...

Címkék:   sigma   3d   side-by-side   vxp   xmbc   hdmi1.4   blu-ray   flash   gigabit   médiaprocesszor   SMP8910