Médiatár kialakítása

Médiatárunkban alapvetően 3 féle médiumot tárolhatunk:

• zenéket
• képeket
• filmeket

Zenetár kialakítása

Zenéink feldolgozásával, vagyis a a zenetár kialakításának részletes ismertetését itt találod...
A folyamat jelentősen eltér a kép- és filmfájlokat érintő műveletektől, ezért ha ez a célod, feltétlenül olvasd el részletes útmutatónkat, amely alapján kiváló zenetárat hozhatsz létre.
 

Képtár (képarchívum) kialakítása

A különböző médiák közül talán a legegyszerűbb feladat a digitális képeink feltöltése a szerverünkre, a médialejátszók számára kezelhető formátumban. A legtöbb kommersz fényképezőgép JPG formátumban fotóz és az interneten is jórészt ilyen képekkel találkozhatunk. Amely médialejátszó képes állóképeket is megjeleníteni a TV-n, az biztosan ismeri a JPG képformátumot, eltérés csak a maximális képméret korlát tekintetében lehetséges.
A JPG (JPEG) volt a legelső formátum, ami megjelent az asztali DVD-lejátszóknál is, mára már a legolcsóbb készülékek is meg tudják jeleníteni az általában 5 Mpixelnél nem nagyobb felbontású fájlokat. Némely lejátszó képes GIF, PNG, BMP esetleg TIF formátum kezelésére is. Elterjedtsége, minimális mérete, és kompatibilitása miatt legtöbbünk számára valószínűleg a JPG a legcélszerűbb választás a képgyűjtemény archiválására. Ha további terveink vannak még a képekkel, és a későbbiekben módosítani szeretnénk rajtuk valamit – és lejátszónk támogat nemtömörített képformátumot is –, akkor természetesen inkább olyat válasszunk. A JPG egy veszteségesen tömörített formátum, minden módosításnál és elmentéskor tovább romolhat a minősége, és fokozatosan eltűnnek belőle a finom részletek, egészen pontosan egymásba mosódnak a nagyon hasonló színű szomszédos pontok, hogy még kevesebb információt kelljen rögzíteni - hasonlóan az MP3-as zenékhez.

Fontos a képfájlok értelmes, logikus elnevezése. A médialejátszók általában csak a fájl nevét képesek listában megjeleníteni, illetve nézőképet is mutathatnak róluk, de ennek segítségével lassú és nehézkes böngésznünk egy komolyabb képtárban. Tehát próbáljunk olyan nevet adni a képnek, amivel később azonosítani tudjuk, a fényképező gépek csak pár azonos betűt és változó sorszámozást használnak a képek elmentésekor. Ha tehetjük, és időnk engedi, érdemes a szerverre történő archiválás során a képi tartalomnak megfelelően átnevezni a fájlokat, de legalább az adott eseményről készült valamennyi képet egyazon, beszédesen (tartalomra utalóan) elnevezett könyvtárba bemásolnunk. A legtöbb lejátszó „diavetítés“ során az aktuális könyvtár valamennyi képét ABC sorrend szerint jeleníti meg. Ennek tudatában érdemes csoportosítani a képeket, és akkor biztosan nem ér majd olyan meglepetés bennünket, hogy a nyaralásról készült családi képek vetítése közben nem oda illő kép jelenik meg. :)

Tekintve, hogy a TV-k és monitorok RGB színrendszerben dolgoznak, lehetőleg ne mentsünk el nyomdai CMYK színrendszerre bontott képeket (alakítsuk azokat vissza RGB-vé), mert némely lejátszónak gondja lehet ezekkel. Ha tudjuk, hogy lejátszónk nem képes pl. 5 megapixeles (5 millió képpontot tartalmazó) képeknél nagyobb felbontásúak bemutatására, sajnos az erre a lejátszóra szánt képeket le kell kicsinyítenünk, hogy értelmezhető legyen a készüléknek. Szerencsére viszont, a legtöbb médiaszerver programban beállíthatjuk a JPG képek átméretezését, pontosan megadott pixelméretre. Ilyenkor a tárolt képünk érintetlen marad, megőrizheti a fényképezőgép eredeti maximális felbontását, de amikor a lejátszóhoz küldi a képet a szerverprogram, akkor saját memóriájában átméretezi azt. Hagyományos CRT képernyős TV-kre nem érdemes 5-600 pixelnél több sort tartalmazó képet küldeni (ekkorát is csak interlace megjelenítés mellett), mert úgyis el fog veszni a plusz információ, és feleslegesen lesz hosszabb az az idő, amit a lejátszó a JPG kép kibontásával tölt. HDTV kompatibilis megjelenítőknél, vagy monitoroknál viszont a sorok száma már 720, 1080, vagy akár 1200 is lehet. Legyünk tehát tisztában a megjelenítőnk sorfelbontásával, és ennek megfelelően számoltassuk át a képeket a szerverprogrammal, ha erre adott a lehetőség. Persze, ha nézegetés közben bele is akarunk nagyítani a képekbe, akkor hagyjuk meg őket nagyobb felbontásban.

Amennyiben hagyományos papír vagy negatív film, esetleg dia formájában meglévő képeink is vannak (és azt hiszem minden 5 évesnél idősebb olvasónk így van ezzel), azokat be kell szkennelnünk, vagy be kell szkenneltetnünk. Sokan megelégszenek egy olcsó lapszkenner minőségével is, bár ezt legfeljebb fekete-fehér papírképekhez mernénk javasolni.
Egy fokkal jobb eredményt kapunk a nagy fotószolgáltatóknál kérhető digitalizálás során, ahol speciális dia- vagy negatív-szkenner olvassa be a képeket. Igaz, itt egyforma beállítással, automatikusan készülnek a képek, nem veszik figyelembe a különböző képek különböző minősége miatt kívántos egyedi beállításokat, ráadásul nem kérhetünk retusálást, és még a feldolgozás során is kerülhetnek koszok, szöszök a képre, ráadásul veszteséggel tömörített (JPG) képeket kapunk. Viszont igen kedvező árat kell csak fizetnünk értük.

A legprofibb (de egyben legköltségesebb) megoldás egy nyomdai szkenneren történő feldolgozás. Ekkor biztosak lehetünk benne, hogy a kép minden apró részlete megmarad, és a legfinomabb színkülönbségek sem fognak eltűnni. Szolgáltatásaink között szerepel ilyen nyomdai szkennerrel végzett fotószkennelés és retusálás is, az ország egyik legkomolyabb nyomdai szkennerén végezzük ezeket a képfeldolgozási műveleteket. Kérésre régi, sérült, de a tulajdonosának nagyon fontos képek helyreállítását, restaurálását is vállaljuk.

 Médiatár feltöltés szolgáltatásunk (benne a fotószkennelés és retusálás)

 Folytatás: Filmtár kialakítása